Naplemente a főtér felett

Marrakech egyike Marokkó négy királyi városának (a másik három: Fez, Meknes és Rabat), és ez a város az ország névadója. Marrakech Marokkónak a negyedik legnagyobb városa Casablanca, Fez és Tangier után.

Bár a területet a neolitikum óta lakják berberek, a várost 1062-ben építette Abu Bakr ibn Umar, aki Yusuf ibn Tashfin almoravida király unokatestvére volt. A XII. században andalúz hatásra az almoravidák számos mecsetet és Korán iskolát építettek a városba. A város vörös falait 1122-1123-ben építették vörös homokkőből, innen kapta Marrakech a „vörös város” elnevezést, melyet a marokkóiak mai napig használnak.

Utazás Agadirból Marrakechbe

Kecskenyáj a fán

Múlt hét szombaton indultunk el Agadirból Marrakechbe. Egy kisbuszt béreltünk többen, így az út az autópályán gyors és kényelmes volt. Még az utunk legelején megálltunk egy helyen, hogy lefotózhassuk az argánfákról legelésző kecskéket. Fotón már láttam ilyet, de élőben még nem. A kecskék felugrálnak a fára, és onnan eszik le a termést. Az szerintem elég közismert tény, hogy a kecskék milyen jó sziklamászók, de legalább ilyen ügyes fára mászók is. Kicsit viccesek is, hogy patásállat létükre felmásznak a fára. Az egyik kecske egészen közel jött hozzám. Először azt hittem, a fényképezőgépem érdekli, de valószínűleg csak szimplán kíváncsi természet volt. Végül kiszúrt magának egy nagyon magas lányt, aki ettől olyan sikító frászban tört ki, hogy rossz volt hallgatni. Nem értem, hogy aki ennyire retteg egy derékig érő kecskétől, az minek megy közéjük?

Miután befejeztük a fotózást és a szórakozást, jött a kecskepásztor, hogy adjunk neki valamennyit. Kapott 5 dirhamot, had örüljön. Szóval, aki Marokkóban embert vagy állatot akar fotózni, az készüljön fel, hogy valamennyit biztosan el fognak tőle kérni.

A város

A Koutoubia mecset minaretje az utcáról

Marrakechbe érve az első fontos tény, amit meg kell állapítanom, hogy minden házat homok-vörösre festenek. Ha jól tudom, királyi rendelet írja elő, hogy Marrakechben minden háznak többnyire egységes vörös színűnek kell lennie, hogy így próbálják megőrizni a fejlődés ellenére a város karakterét. Nekem nagyon tetszik ez a hozzáállás, mert így a külvárosok modern házai is valamennyire illeszkednek a városkép egységébe.

A forgalom Marrakechben sokkal élénkebb, mint Agadirban. Jönnek, mennek az autók, az emberek, a lovas kocsik, a robogók, a taligások; szól a duda, megy az óbégatás. Rengeteg a turista is, ezért nem véletlen, hogy az utcán egymást érik a kávézók, éttermek és boltok. Zajlik az élet.

Jemaa el-Fna

Élet a főtéren

Marrakech fő látnivalója és lüktető szíve a főtér, a Jemaa el-Fna. Itt minden nap olyan, mint egy fesztivál. A tér telis tele van árusokkal, turistákkal és helyiekkel; a népek és nyelvek nagy kavalkádjában olvad itt össze mindenki. Folyamatosan szólnak a dobok és a kígyóbűvölők furulyái, amik csak akkor hallgatnak el, ha megszólal a müezzin imára hívó hangja. Sivatagi mesélők adnak elő, míg mások eljátsszák a történetet, amolyan szabadtéri mini színházként. És amint leszáll az este, az élet még élénkebb lesz. Spontán táncok és bulik alakulnak ki a téren, marokkói fiatalok táncolnak egymással.

Zajlik az előadás

A tér egyik attrakciójának számítanak a kígyóbűvölők. Na, ők trükkösek. Nem egyszer teszik a (szerintem teljesen veszélytelen) kígyóikat a gyanútlan turisták nyakába, aztán persze pénzt kérnek az embertől, ha az megáll és lefotóztatja magát a kígyóval.

A kígyóbűvölő

Vannak, akik a majmaikat viszik ki a térre. Például láttam egy kis majmot, akin az FC Barcelona Messi feliratú meze volt.

Majom és a gazdája

A teret három oldalról körbeölelő házak, majd mindegyike vagy étteremként, vagy kávézóként működik. Többnyire teraszos kávéházakról van szó, így felülről tekinthetünk végig a főtér forgatagán.

Ha Marrakecht tekintem Marokkó szívének, a Jemaa el-Fnat pedig Marrakech szívének, akkor azt kell mondjam, hogy akinek csak pár napja van Marokkóra az mindenképp jöjjön el ide. Viszont arra készüljön fel mindenki, hogy a sok turistának köszönhetően nem egy autentikusan felfedezésre váró várost fog kapni, hanem egy nyüzsgő, élő kavalkádot, egy olyan Marrakechsel, ami próbálja védeni az értékeit, de közben folyamatosan fejlődik is.

Az óváros és a Souk

Egy átlagos utcakép az óvárosban

Marrakech medinája 1985 óta a világörökség része. A főtérről több utca is indul az óvárosba, ami egyben a Souk is. Az óváros olyan, mint egy hatalmas bazár. Minden ház földszintjén boltok sorakoznak: ruhákat, ékszereket, festményeket, szőnyegeket, ételeket, fűszereket és még megannyi mindent árulnak. Az utcák szűkek és többnyire hézagosan fedettek. Az eladók gyakran invitálják a turistákat a boltjaikba, hogy nézzenek körül, és hallgassák meg előadásaikat.

Ezekben az utcákban is zajlik az élet, hömpölyög az emberáradat, aztán néhány helyi szépen végigrobog kismotorjaikkal az szűk utcákon, nem érdekelve őket a tömeg.

Marrakechnek van a legnagyobb hagyományos berber piaca Marokkóban, érdemes bóklászni benne és felfedezni. Számos frissen facsart gyümölcslé és turmix olcsóbb is itt, mint a főtéren.

Asszonyok munka közben

Jardin la Menara

A pavilon

A Menara kert volt az első látnivaló, amit rögtön Marrakechbe érkezünkkor meglátogattunk. A kert Marrakech nyugati felében található, az Atlasz-hegység kapuinál. Egy széles és hosszú sétány vezet be a kertbe, aminek közepén egy kőből épült kerti pavilon áll, előtte egy mesterséges medencével. A pavilont a XVI. században építették, és 1869-ben renoválták Marokkó akkori szultánjának kívánsága szerint, aki itt szerette tölteni a nyarait. A kert megtekintése ingyenes, a házba 10 dirham a belépő.

Palais Bahia

Az épület díszítése helyenként lenyűgözően szép

A Palais Bahia egy hajdani gazdag ember, Si Ahmed ben Musa (Bou-Ahmed) háza, ma nyitva áll a turisták előtt. Bou Ahmed négy feleségével, 24 ágyasával és sok gyermekével lakta ezt a házat. A palota hét évig épült, és sok száz kézműves dolgozott az építkezése. A falakat kézzel faragott kövek, nonfiguratív festmények és csempék díszítik.

Palais Badii

A résekben ma galambok laknak

A várat Ahmad al-Mansur saadian szultán építette a kasbah (erőd) keleti oldalán, miután 1578-ban nagy diadalt aratott a portugálok felett az ún. „három király csatájában”.

A palotába kétféle belépőjegyet kínálnak. Az egyik 10 dirham és az erdő megtekintésére szolgál. amennyiben valaki kombinált jegyet vesz, az 20 dirhamba kerül, de egyúttal megnézhet egy extra látnivalót. Mi azt gondoltuk, hogy egye-fene 10 dirham az kb. 270 Ft, úgyse nézzük ezt az erődöt meg még egyszer nézzük meg, mi az extra látnivaló. Hát egy fából faragott pulpitus, amit tilos lefotózni. Nem éri meg ezért megvenni a plusz jegyet.

A Koutoubia mecset

A Koutoubia mecset közelről

A mecsetet sajnos csak kívülről nézhettük meg, de Marrakech egyik fő látnivalója a maga impozáns méretű minaretjével, amit szinte minden szélesebb útról látni lehet. Látni a Menara kertjéből, látni a főtérről és látni a várból. A Koutoubia mecset a város legnagyobb mecsete. Vörös kőből és téglából építették, az épület 80 méter hosszú és 60 méter széles. A minaret építésénél fontos szempont volt, hogy a torony tetején lévő személy szemmel tarthassa a király háremének tevékenységét. Az omajjád stílusú minaret homokkőből épült és 77 méter magas.

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Marrakesh