Fedezzük fel Marokkót

Marokkó kincsei

Marokkó kincsei

Aït Baha

2018. február 17. - BoCS

img_2775.jpgElső hallásra Aït Baha egy átlagos marokkói kisváros, a Tafraout és Agadir közti úton, Souss-Massa régióban.

A településnek a 2004-es népszámláláskor 4767 lakosa volt, ez a szám véleményem szerint az óta jócskán emelkedett.

Február 10.-én érkeztem Aït Bahaba, eleget téve egy marokkói család kedves meghívásának, hogy megtapasztaljam, hogyan is él egy átlagos, vidéki család Marokkóban.

Aït Baharól ezelőtt semmit sem tudtam. A városka nem szerepel a Marokkóról szóló magyar útikönyvekben, nem írnak róla cikkeket és ajánlókat. Mivel a településnek nincs különösebb látnivalója, a turisták se jönnek ide. Mondanom sem kell, hogy nekem ez így teljesen megfelelt.

 

Hogyan juthatunk el Agadirból Aït Bahaba?

Mi Aït Bahaba úgy mentünk, hogy az agadiri taxiállomáson fogtunk egy nagy taxit, amivel elmentünk Biugraba, és onnan busszal tovább Aït Bahaba. A másik lehetőség, hogy Agadirból nagy taxival elmegyünk Inzegan és onnan egy másik nagy taxival Aït Bahaba. Illetve van egy harmadik lehetőség is, de az igencsak időhöz kötött: van napjában egyetlen busz, ami Agadirból átszállás nélkül indul Aït Bahaba 16:00-kor. Árban az első és a harmadik lehetőség nagyjából azonos (kb. 20 dirham). A második lehetőség, az inzegani átszállás, valamivel drágább (maximum kb. 30 dirham). Visszafelé ugyanezek a lehetőségek vannak, csak az átszállás nélküli busz az, ami fix időpontban délután 17:00-kor indul vissza.

 

A városról

img_2269.jpg

Látkép egy kávézó teraszáról

Aït Baha nem büszkélkedhet sem történelmi városrésszel, sem homokos stranddal. A település a hegyvidéken található, folyómedrében az év nagy részében csak száraz kavicsok árválkodnak, mivel a város gátja felfogja a vizet. Így a meder egy hatalmas kőfolyó. Az épületek jobbára újak, stílusuk és színviláguk egységes. A házak általában két-három emeletesek, nyitott tetővel, amit az emberek terasznak használnak. Nyáron a nagy hőségben sokan ezeken a nyitott tetőtéri teraszokon alszanak, egyébként itt teregetnek és szellőztetik ki a takarókat, ágyneműket. Színre mindegyik ház vagy bíbor, vagy lazac-vörös színű.

Akkor mégis miért érdemes elmenni Aït Bahaba? Egyrészt, mert a várost argán erdővel fedett dombok és hegyek veszik körbe, melyekre megéri felmászni, mert a kilátás nagyszerű, és a levegő is igazán friss. Nagyon sok túrázási lehetőség van, itt a forgalom is gyérebb, mint máshol. Persze nem kiépített túraútvonalakat kell elképzelni, mindenki magának fedezheti fel a vidéket.

img_2451.jpg

Tájkép

Összességében már az első napom után megállapíthattam, hogy előzetes várakozásaimmal ellentétben Aït Baha kiépítettsége fejlettebb, mint gondoltam: van egy kis kórházuk mentőautóval; van egy nagy iskolájuk; vannak bankautomaták és bankok; és vannak internetkávézók is. Az utcákon több kihelyezett kuka is van, ami miatt marokkói viszonylatban egész tiszta városnak mondható.

 

A szamárparkoló

img_2120.jpg

A szamárparkoló

A megérkezésem utáni másnap nekiálltunk felfedezni a várost. Először az ún. szamárparkolót néztük meg. Ez egy egyszerű, kövekkel és kavicsokkal felszórt terület, ahová a helyiek a szamaraikat kötik ki. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt áll néhány szamár kikötve, hátukon pokrócokból készített nyergek, némelyiknek a szája a zablaként funkcionáló vászonzsákba mélyed. Ez a szamárparkoló arra szolgál, mint általában a parkolók. Azok a várostól távolabb lakó helyiek, akiknek nincs se motorja, se autója se semmilyen más szállítóeszköze, csak egy szamara, bejönnek vele a városba, elintézik a nagybevásárlást, aztán a szamárral hazacipeltetik az árut.

img_2596.jpg

Úton hazafelé a bevásárlásból

Az imaház

img_2133.jpg

Az imaház


A szamárparkolótól nem messze található Aït Baha régi mecsete / imaháza. A kicsiny épület fala kívülről lazac-vörös, belül pedig fehér, egyetlen arab nyelvű felirattal: „Nincs más Isten, csak Allah, és Mohammed az ő prófétája”. A padlón 5-6 gyékényszőnyeg, az egyik falmélyedésben pedig egy koromtól fekete mélyedés a gyertyáknak. Ez előtt van a persely az adományoknak. A nők azonban ezt a szobát nem használhatják, nekik külön helységük van, külön bejárattal, valamivel fentebb.  

img_2140.jpg

Az imaház belülről

Az imaház mögött látható a hagyományos „mészáros állvány”, itt belezik ki a birkákat, kecskéket és teheneket.

img_2131.jpg

Előtérben a mészáros állvány

Aït Bahaban természetesen több mecset is található, ennél jóval nagyobbak és újabbak is. Engem mégis ez a kicsi és öreg épület fogott meg közülük a legjobban.

 

A piac

img_2169.jpg

Újrahasznosított gumiabroncsok

Ezután a piacra mentünk, ami egy egyszerű, hagyományos piac, néhány egészen kreatív újrahasznosítási megoldással. Pl.: kocsikerék gumiból készült tároló, fémhulladékból készített péklapátok. Persze itt sem maradhatnak el a zöldségek és gyümölcsök, meg a hagyományos piaci áruk. Piacnapokon nagy itt az élet, megy a sürgésforgás. Mivel ide nem járnak turisták, ez egy normális, autentikus piac, ahonnan hiányzik a turistacsalogató gagyi áru.

 img_2176.jpg

Házi készítésű péklapátok

Festményekkel díszített utcák img_2237.jpg

A gnaua zenei stílus ábrázolása utcai festményen

Aït Bahaban néhány utcát falfestményekkel díszítenek. Nekem mindig is tetszett ez a megoldás, hogy megtörjék a falak egyformaságát, érdemes lenne nálunk is gyakrabban alkalmazni. Van olyan falfestmény, ami egy életképet ábrázol, egy másik a királyt, egy harmadik egy híres történelmi eseményt a település életéből, egy negyedik berber szimbólumokat, az ötödik általános üzeneteket fogalmaz meg.

 img_2322.jpg

Történelmi pillanat a város életében, amikor felvonultak a környezettudatos élet mellett

img_2355.jpg

A király és oroszlánjai. A hat egymást markoló kéz a Marokkót lakó hat népcsoportot szimbolizálja

A kiszáradt folyómeder

img_2486.jpg

Kőfolyam

A harmadik napon kirándulni mentünk. Megnéztük a kiszáradt folyómedret, és elmerültünk az argánfák furcsán kitekeredő törzseinek tanulmányozásában. Az út mellett egy teknősre lettem figyelmes. Kiderült, hogy itt mindenfelé szabadon élnek.

img_2421.jpg

A vidék természetes állatvilágának egyik képviselője

Az amúgy sem túl zajos városkától egyre távolodva a csend egyre erősebb, csak a távolban vonyító szamarak és zümmögő méhek törik meg. Meg időnként egy-egy autó vagy kismotor. Az út mellett kaktuszokat, pálmafákat és virágzó bokrokat láttunk. Utunk végén megnéztük a gátat.

 img_2963.jpg

A gát

Agadir Imchguiguilne

Ichengline

img_2700.jpg

A régi bank

Február 13-án elindultunk, hogy megnézzük az Agadir Imchguiguilnét.

Agadir Imchguiguilne az Ichengline nevű nagyon pici településen található Aït Bahától 12 kilométerre. A táv autóval olyan 15 perc. Mi gyalogoltunk.

Agadir Imchguiguilne a régió egyik turistalátványossága. Agadir Imchguiguilne lényegében egy régi bank épület, ahová a helyiek annakidején a ruháikat, ékszereiket, ételeiket hozták megőrzésre. A fallal körülvett, kőből emelt épület egy kisebbfajta erődre emlékeztet. Az épület a közösségé volt, mivel ők építették. A bankra annakidején egy-két őr vigyázott, akiket a falusiak különböző településekről hívtak ide dolgozni. Fontos volt, hogy az őr vagy őrök ne helyiek legyenek, nehogy elcsábuljon, és a családjának juttasson néhány értéket. A helyiek látták el az őröket ruhával, étellel és itallal cserébe a szolgálataikért. A falakon és a humánerőkön kívül macskák is vigyáztak az itt hagyott élelmiszerre, terményekre. Minden falban macskabejárók voltak, hogy a macskák bárhová bejuthassanak és megöljék a rágcsálókat. A banképület érdekessége, hogy a régi „széfek” valójában ajtóval zárt szobák voltak, amiket különböző családok birtokoltak. A szobákhoz falba illesztett kőlépcsők vezettek fel. Még egy mecset is helyet kapott a bankban.

 

A kasbah

img_2445.jpg

A régi kasbah romjai

Aït Bahanak is megvolt a maga kasbahja (erődje), amit a francia megszálló csapatok ellen építettek az egyik közeli hegy tetejére, azonban az erődből mára csak romok és kövek maradtak. Csak a megmunkált kövek árulkodnak arról, hogy itt valaha egy erőd állt.

A hegy oldalában argánfák emelkednek, s kecskepásztorok legeltetik itt gyakorta nyájaikat. Miközben épp a hegyet igyekeztünk megmászni, mi is belefutottunk egy kecskenyájba az első pihenőnk alatt. Csak ültünk, beszélgettünk és egyszer csak egy csapat kecske vett körbe minket. A kecskék felugráltak a fákra és onnan falatoztak. Szóval teljesült egy marokkói vágy, és a természetben figyelhettem meg az argánt legelő kecskéket, mindenféle zavaró körülmény nélkül.

img_2892.jpg

Argánt legelő kecske

Kinézetre város, mentalitásban falu

img_2319.jpg

Vásárlás után

Aït Bahat városnak tekinthetjük, azonban a település lakosságának mentalitása tényleg vidéki. Mivel nincsenek turisták, így a látogató megtapasztalhatja, milyen is az, amikor a helyiek leplezetlenül megbámulják az idegent. Ez még nekem férfiként is feltűnt, de egy nőt egészen zavarba is hozhat. Ellentétben a nagyobb városokkal vagy a turisztikailag felkapott helyekkel, Aït Bahaban minden nő hidzsábot (fejkendőt) visel. A kávézókban csak férfiak ülnek, az utcákon jobbára csak férfiakat látni. Néha látni egy-egy nőt, ahogy hazafelé tart a bevásárlásról vagy a gyermekét kíséri az iskolába.

img_2632.jpg

Anyák és fiaik

A marokkói vendégszeretet

img_2291.jpg

Tázsin ebédre

Végül írnék néhány sort a marokkói vendégszeretetről. A család, akinél egy hétig laktam elhalmozott minden jóval. Minden nap legalább ötször kaptam enni, esküszöm, a nap végére már alig fért belém falat. Reggel tojást sütöttek, mellé bagettet és kenyeret hoztak, amihez hoztak sajtot, amlout, lekvárt, joghurtot és frissen főzött mentateát. Volt meleg tej és kávé is. Aztán jött a tízórai, valamilyen fánkszerűséget kaptam amlouval és lekvárral, hozzá mogyorót és gyümölcsöket, újfent frissen főzött mentateával. Aztán jött az ebéd, amit az anya minden nap megfőzött. Volt, hogy tázsint, máskor kuszkuszt, és volt, hogy marokkói levest főzött, ami jó sűrű. Ebéd után pedig gyógynövénnyel ízesített kávét kaptunk. Amolyan koraesti uzsonnát is kaptunk, ami hasonló a tízóraihoz. Vacsorára megint meleg étel várt minket.

A szobát, melyben aludtam marokkói barátom húgától kaptam kölcsön. A szoba első estémre igencsak kihűlt, mivel Marokkóban még télen sincs semmilyen fűtés a házakban. Reggel megkérdezték, hogy fáztam-e, mondtam, hogy igen, rá egy órára plusz takarókat kaptam. A takarókat nap közben felvitték a teraszra, hogy kiszellőzzenek és megszívják magukat a nap melegével. 

A ruháimat akár naponta kimosták, ha bepiszkoltam őket a túrázásaink alatt.

Mindezek mellett, hogy semmiben nem szenvedtem hiányt, még láthatóan örültek is nekem, a vendégnek, hogy meglátogattam őket. Vendégül látni valakit, akár egy idegent, számukra egy pozitív esemény.

5.jpg

Naplementében ülve

Thank you Ahmed and your family for the hospitality.

A bejegyzés trackback címe:

https://marokkokincsei.blog.hu/api/trackback/id/tr3013676962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása