Tegnap Tiznitbe mentünk, mely település kb. 80 kilométerre délre fekszik Agadirtól. A város Tiznit megye fővárosa, és olyan 75 000 ember lakja, nagyrészük berber. Tiznit az ezüstékszereiről híres, ezért nem meglepő hogy az utcákon lépten-nyomon ékszerüzletekbe botolhatunk.

A hegyi falucska színes házai

Marokkó újabb arcával találkoztam, amikor elmentünk Setti Fatmába. Setti Fatma egy kisebb hegyvidéki falucska a Magas-Atlasz Ourika nevezetű völgyében. A hegyoldalba épített falu színes házai alatt egy folyó szeli ketté a völgyet. A folyómeder mellett több vendéglő is várja a turistákat, áraik magasabbak, mint Marrakechben.

Naplemente a főtér felett

Marrakech egyike Marokkó négy királyi városának (a másik három: Fez, Meknes és Rabat), és ez a város az ország névadója. Marrakech Marokkónak a negyedik legnagyobb városa Casablanca, Fez és Tangier után.

Bár a területet a neolitikum óta lakják berberek, a várost 1062-ben építette Abu Bakr ibn Umar, aki Yusuf ibn Tashfin almoravida király unokatestvére volt. A XII. században andalúz hatásra az almoravidák számos mecsetet és Korán iskolát építettek a városba. A város vörös falait 1122-1123-ben építették vörös homokkőből, innen kapta Marrakech a „vörös város” elnevezést, melyet a marokkóiak mai napig használnak.

A harmadik marokkói város ahová elutaztam, az Atlanti-óceán partján fekvő Essaouira (ejtsd: Esz-szavíra) volt, melynek történelmi óvárosa (medinája) az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült.

A II. Hassan sugárútról lekanyarodva a Passage Aït Souss nevű gyalogos sétányon található az Amazighe Kulturális Örökség Múzeuma, amit én csakúgy hívok, hogy a berber múzeum. Egyébiránt az „amazighe” szó Marokkóban a berber kultúrát és a legfőbb berber dialektust jelöli, ők így nevezik magukat.

A bejárat

Agadir egyik nevezetessége a Crocoparc nevű állatkert, ami a több mint 300 darab nílusi krokodiljáról híres.

A hegy tetején a régi erőd, a kasbah romjai; alatta a felirat: Isten, ország, király

Agadir egyik nevezetessége a hegytetőn álló régi erőd, a kasbah romjai. Az erődöt 1572-ben építette Moulay Abdallah al-Ghalib. Az 1960-as földrengésben az erőd a földrengés következtében összedőlt. A fal egy hosszú szakaszát helyreállították, és innen a kilátás egészen elképesztő. Belátni szinte egész Agadir. Látni az úthálózatot, a házakat, és a hosszan elnyújtózó tengerpartot. A romok között még vígan legelésző kecskékkel is találkozhatunk.

A medina szó az arab nyelvben lényegében az óvárost jelöli, de a mai arabban magát a város szót is jelenti.

Marokkóban számtalan híres medina található, pl.: Marrakechben, Fezben, vagy Essaouirában. Azonban Agadirnak sajnálatos módon nincs óvárosa. Ennek oka, hogy 1960-ban Agadirt egy olyan szörnyű földrengés sújtotta, hogy minden épülete romba dőlt, így az alapoktól kellett újjáépíteniük a várost.

A loubia egy fehérbabból és paradicsomból készült étel, ami ízre és állagra leginkább egy darált húsmentes chilis babra emlékeztet. Paprikával, köménnyel, borssal, és sóval ízesítik. Igény szerint lehet kérni csirkével, báránnyal vagy marhával, de a húsdarabok az ételben elkeverve nem lesznek nagy adagok.  

Agadir partszakaszának látképe

Agadir egy közepesen nagyméretű óceánparti város Marokkó déli részén. Lakosai többsége berber, saját nyelvvel és írással, de a hivatalos nyelv itt is, mint mindenhol az arab. A legtöbben azonban beszélnek, vagy megértik a franciát, a fiatalok közül többen angolul is beszélnek. A tanultabb agadiri fiatalok egyaránt beszélnek arabul, berberül, franciául és angolul.